Tűzvonalban

" A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén...(Lk 3:9)

Nincs, aki kiáltson.
A torony üres,
a szív rideg lett s béna a torok.
Itt már hallgatni se arany.
Kenyeret éget a tarlókohász,
kavarog szégyenfüstje.
Nincs őr,
kevés az ima,
a fohászt is elnyeli
a mennybolt kék-ezüstje.

Vadászlesen
szarvas-magason
halál alleluja
kolompol a vason.

Az sincs, aki meghallja, ha mégis kiált.
Feláldozta Isten egyetlen fiát
érted, ha nem is kérted,
hogy lelkedre áldást hintsen,
s merd elhinni, hogy talpadra állsz.
Már berúgni se tudsz igazán
szédülten a hamisak közt,
tisztának maradni józan duhaj-mód,
hiába alkudozol megalkuvón,
létedről mások döntenek,
az se számít, ha vész, ár, pokol jön.
Fennkölt eszmék mocska besároz,
mindegy, mit hoz rád s mi lesz a vége,
Ámen, vagy ihaj-csuhaj.
Mindegyik megbéklyóz,
lehúz magához,
s túl jót ígér neked,
hogy rossz legyen.

Hűtlen szerelem ez.
Az egyik hallgat, a másik kiált
s úgy szeret, ahogy hús-vér ember
szerethet ha beledöglik is
elárultságába.

Hát térj vissza magadhoz,
míg nem késő,
előre menekülj,
ne hátra.
Sohase
hátra...

Vagy készülj a halálra.