hit és vágy tartott ébren
Isten-angyalt
reszkető hópihében
hogy aláhull majd
keresi az utat
beragyogja szép
nyomorúságunkat
csillapítva vak dühét
jégmezőknek
óceánok árját
mikor bezörget
s lesz tört fenyőág
meg friss kalácsillat
égetett cukor
színes krepp-papírban
s dísznek gyertyafényben
felkötözött béke
asztalon a szegénység
dúsan mérve
s kiporciózva hozzá hálaima
Mondd Uram
miért a jóknak kell várnia
gyermekarcú hittel
ha jő a Karácsony
Valaki átlebegett
a szobámon
égbe emelt
majd lerántott a földre
szólt egy hang
létednél nem vágyhatsz többre
a sorsodat szívemen viselem rég
becsüld meg azt fiam
ami ma elég
s magához szorított féltőn
felismertem
anyám volt az...
vagy talán...
az Isten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése