Nyűgös gyönyörűség

Élni akarok,
szétnyílt lebernyeg, vágytalan
megdőlt fa, foltozott levél.
Visszaaggatott
ajándék még a volt, a van,
nem számolom, mi mennyit ér
s mi hozhat lázba,
mikor a holt is tűzben ég,
vészmadár károg keserűn
porig alázva
s impotens szó a szűzbeszéd.
Varjak átka a keselyűn.

Ha elvész a jó,
tűzölben féltőn ki hordoz.
A színehagyott pirkadat
halálnak való.
Leülök az asztalodhoz
élet kihunyni, mint a nap.
Átszablak, varrok,
magamhoz igazítalak
és kihordlak elnyűtt lélek,
mint a csillagok
rájuk zuhanó fény alatt
a nyűgös gyönyörűséget.