Szívemben tisztaság van

Szelek fürdetik
a hullámokat
fenn vízipókok
lenn aranyhalak
fénykötélen
hintáznak az árnyak
delet kondít rám
a templomharang
tejfehér habfodrot
fest a Körös
öleli a kéket
a mézsárga
mélyízű zölddel
csobban az arany
s hull az ezüstszürke
a barnára

Indát vet rám
víz alatt a hínár
tekergő mennybolt
türkiz fényt ereszt
szétnyilt tűzgömbből
rámzuhan a nap
márvány kőtesttel
mint a sírkereszt
csobajos csend fohászt
fakaszt bennem
óbor éget így
szikkadt garaton

lemosom magamról bűneimet
iszapig hulló
vízzuhatagon

Hűvös ölelés, s bölcs
mélység vonz itt
vízre hajló fűz áld meg
holt ággal
mikor meggyónok
e szent folyónál
érzem, hogy szívemben
tisztaság van