A 700 éves Nagytarcsa emlékezetére...)))
Mit adott nekik a hon önmagából,
kiket világra vajúdott e föld
égig sarkalva, míg vad tüze lángolt
s a dombok lankáira végleg ledőlt.
Mikor rút vész, vagy háború gyilkolta
vérben halomra, elsiratta mind,
hársfákat ültetett a templomdombra
s imába foglalta hős halottait.
De lelküket senki le nem igázta.
Kolera, ínség, sok tébolyult század
gerincét se törte, nem hullott térdre.
Verejtékükből lett föld itt az ős rög,
kegyelmet nem kér ma se, nem könyörög.
Megtanult e nép élni s halni érte.
(Nagytarcsa, 2002 szeptember 29)
Kép: Nagytarcsa Evangélikus templom
Mit adott nekik a hon önmagából,
kiket világra vajúdott e föld
égig sarkalva, míg vad tüze lángolt
s a dombok lankáira végleg ledőlt.
Mikor rút vész, vagy háború gyilkolta
vérben halomra, elsiratta mind,
hársfákat ültetett a templomdombra
s imába foglalta hős halottait.
De lelküket senki le nem igázta.
Kolera, ínség, sok tébolyult század
gerincét se törte, nem hullott térdre.
Verejtékükből lett föld itt az ős rög,
kegyelmet nem kér ma se, nem könyörög.
Megtanult e nép élni s halni érte.
(Nagytarcsa, 2002 szeptember 29)
Kép: Nagytarcsa Evangélikus templom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése