Kidőlt a tó

Kidőlt a tó
a part is ráhajolt
a vérző nádra
keserű-zöld
hegygerinc fut
sikong a szél
Istenig lát
ki azúrkék ruhát ölt
a ringó tájra
lelkéből sarjad itt
minden virág
bodorfüst reszket
felhőfoszlány hull
szürke-arany palást
átszőtt testén
kibomlott ecsetnyomok
színek formák
akácsor tűzvörösben
s már gyújtja
sírócsillagát az ég
hogy láss
kit egykor itt hagytál
befogad
halk szelíden
öl-meleg csendben
fáradt vándort
örökre mint aki
végleg
hazaérkezett

(Kép: Horváth Piroska)