Rézkilincs

(Anyámnak)

Még érzem
görcsbe rándult keze melegét
a megsárgult rézkilincsen.
Átsüti tenyerem,
fogva tart, ha csak ránézek.
A nincs is összeköt vele.
Bilincs lett rajta minden ujja.
Szorítanám semmivé vékonyulva.

A ház üres.
Emlékekkel tele,
visszahúzó széthullt percekkel,
mint elszakadt gyöngysor
megbomlott rendje
fel-felcsillan ma is
tejfehér nyakán,
s én kedvemre építeném újjá
függőhídként föld s ég között,
mint egy féltett kincset,
hogy felérjek hozzá,
ha el kell menni.

Csak azt a régi
megsárgult rézkilincset
tudnám elengedni.