Lélekzenemű

Míg hív a toll, hív a papír,
s ihlet ébreszt, mint a Nap,
fényben úszó sugarain
verset szül a pillanat.

Hív akkor is, ha csak toll van,
vagy papír és toll sehol,
mikor szóhoz szót csatoltan
szíved néma csendje szól.

Vezényelj hangot, betűket,
formáld, mint egy dirigens
a szárnyaló zeneművet,
hogy felzengjen az a vers.

De ne írj, ha nem dalol már
az a lélek-zenemű,
Ha költőknél költőbb volnál,
az csak olyan...olyan...versszerű.