A semmi jussán

Nem kergetem már a rohanó időt
Vadakra ostort nem pattogtatok
Nem révedek a múltamra se vissza
Nem kutatom a ködlő holnapot

Nem festek dőre álmokat az égre
Csalódástól így mentem meg magam
Tegnaphoz -már- holnaphoz -még- nincs közöm
Elég ha a ma hatalmamba’ van

Megállt az idő a szám is kiszáradt
Arcom víztükrök csendjébe mártom
A pillanat varázsa füröszti meg
Bennem az örökkévalóságot

Pihen a nyár fuvallata se rebben
Habkönnyű a testem mint a homok
Nem süllyedek többé nem emelkedem
A semmi jussán így osztozkodok