Már leplezni kell a tisztaságot,
-az igaz szó rossz ajánló levél-
kit csillagok fojtó vonzásában,
partnerül választ magának a bűn.
Erényei megszégyenülnek.
Vágya, hite, -ha van- álcává lesz.
Érdekek szerint alakítható.
Eltűrt, kényszeres ár sodorja
hánykolódva kietlen tengeren
ismeretlen partok felé.
Ez nem kihívás. Több, ez elvárás.
A főbűnös titkon bűnöst keres,
s ki ellenállni fél, kapaszkodik
belé, vagy a csábításnak enged,
bűnössé válik köztük maga is.
Általuk mérettetik meg, mit ér,
-égesse nap, gyötörje szomj holtig,
ringassák álomszigetek selymes
kék lagúnái - a kérdés csak az,
hajótöröttként, mire lesz képes,
ha a végpusztulás órája üt ,
s az önvád szülte zokszó zúgó
szélvihara tépi vitorláit.
Ki könnyűnek találtatik, elhull,
vagy mentséget keres. Hasztalan.
Kiutat hullámsír mélyéről is.
S hol földre hajlik viharban az ég,
beszennyezve önön mocskától
elvérzik Isten nyitott tenyerén.
Kevés az ígéret, a tiszta látszat,
minden áldozat hiábavaló,
mit átkozódva, fejvesztve okoz
kalóz-módra az ember másnak.
S hogy mit nyerhet, mit veszíthet, melyért
nevét ércbe vési majd a hálás
utókor, s tetteit számon tartja
sok okos, ki buta-mód latolgat,
ha csak hamis isteneket ismer.
Ki dönti el bűnösök közt a bűn
mélységét az alámerülésnek,
s hogy ki-kit ránt magával a végén.
Poklok tüze, vagy fénylő menny.
Mit számít itt jel, írás a falon.
míg gyenge az ember, s szólni nem mer,
lelke üdvét gyáván eladva másnak,
hogy magának mindent megszerezzen.
Mindegy, hogy kit szeret, vagy kit átkoz,
szertefoszlik a vágy, súlya vész
a pillanatnak, mit koloncként hordoz .
Kiüresedett szív visszhangtalan.
Hogy remélhetne megtisztulást,
medre másé, vize is elapadt.
Hogy visszatérjen önmagához.
