" Aki hisz, annak Isten az oltalma" ( Hedvig von Redern )
Ne bánts, ha kételyt szül olykor még a szó
menny s pokol közt, hogy magamra találjak.
Árnyban keresem a fényt, fényben árnyat,
hogy értsem is, amit hinni lenne jó.
Az, hogy Napra, meg a Holdra nézhetek,
nem fűlik fogam holmi szóbeszédre
tudni azt, mért hullnak elébük térdre
bűvkörükben bolygók, csillagrendszerek.
S mért űzi a vágy utolsó csepp vérig
lázadó elmém a felismerésig,
hitet tenni csupán csak önmagamnak.
Szívem tiszta, bár gyötör még a kétség,
bevallani is tudom, nagy merészség,
ha nem hiszünk, hogy meg ne tagadjanak.
Ne bánts, ha kételyt szül olykor még a szó
menny s pokol közt, hogy magamra találjak.
Árnyban keresem a fényt, fényben árnyat,
hogy értsem is, amit hinni lenne jó.
Az, hogy Napra, meg a Holdra nézhetek,
nem fűlik fogam holmi szóbeszédre
tudni azt, mért hullnak elébük térdre
bűvkörükben bolygók, csillagrendszerek.
S mért űzi a vágy utolsó csepp vérig
lázadó elmém a felismerésig,
hitet tenni csupán csak önmagamnak.
Szívem tiszta, bár gyötör még a kétség,
bevallani is tudom, nagy merészség,
ha nem hiszünk, hogy meg ne tagadjanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése