Bálványok

Faltörő kos, korbács kellene itt,
hogy ledőljenek mind a bálványok,
törpe gnómok, kopár meddőhányók
csillagmázas hamis isteneik.

Pallosra emelt jog lett az önkény,
vér szitál összeszáradt erekből,
míg a torz eszme kényre, kedvre öl,
a lét kicsorbult, nem védi törvény.

Áltat, és mérgez, szólalni nem mer,
azt hiszi, túl nagy fény ostromolja.
Önmagától is retteg az ember.

Habzó szájjal borulnak le elé,
úgy imádják, mintha Isten volna,
s a mindenséget ő teremtené.