Kazuista

Fehérnek mondod a feketét,
élőnek a holtat
csak, hogy vitázz velem.
Isten tüllfátylas ege kék
nekem,
neked
csont-sárga meztelen
Hold az.

Ha vágyam remeg,
s a tűz eléget,
omló csomókban
unottan lógsz rajtam,
mint a megolvadt jéghegy.
Hiába hagyom rád
a sok ócska manírt,
ha nekem kevés a sok,
neked sok a kevés...
csak, hogy belém köthess.
A jégbe dermedt kráterek,
lángoló havasok,
bujálkodó bökvers.

Tűz, víz, ég, föld
mind-mind lóvá tesz,
a tisztaság besároz...
csak, hogy a nyelved,
a nyelved legyen éles.
Kiforgatsz
minden igazságot,
mint a rossz vátesz.
Az igazsághoz
képest.

Csend légy

Amit magyarázni kell,
nem mond semmit,
vagy mindent akar,
de semmit sem ér.
Így élünk viharok közt.
Elszabadult hajóágyú
a kimondott szó.
Hát hogy érthetnénk
ki, mit beszél.

Én rád bízom
az életem,
tégy vele bármit .
Áldás, vagy átok
lehet rajtunk,
nem számít.
Partot ér, ki érti egymást,
kitisztul az égbolt.
Hallgasd, mit hallgatok,
muzsikál az ajkunk
a ki nem mondott szótól.

Csönd légy, ne kiáltás.
Halld meg, ha nem szólok,
s ne magyarázd, csak érezd
a szívet melengető
leheletnyi mindenséget,
mely némán ereszkedik rád,
hogy szavak nélkül is megértsd.
S megértsen.

Szembenézve

Mikor rám figyelsz, visszafigyelek,
fejet hajtok, mint az érett kalász.
Ködbe vésznek tobzódó szóhegyek.
Ha jössz, nyitva az ajtóm, megtalálsz.

Lelkem terített asztalán étel
tányércsendje vár, mikor mellém ülsz.
Megosztozunk a kanálcsörgésben,
árnyékoddal árnyékomra vetülsz.

Hogy fény maradhass, szívemben tükör,
simogatón, tisztán, hogy mindig lássam,
a világot, ahogy bennünk tündököl,
ha szembe merünk nézni egymással.

Úgy csodáltalak

Úgy csodáltalak, mint tejszínű álmát
lopakodó hold gyűrött felhők közt
meg-megállva. Szívem imbolygott,
árnyékod voltam jégen, tűzfalon.
Fényt vetettél kimérten utánam.
Öledben hajnali láng gyúlt,
vonzott, taszított, vitt magával.

Nem kértem kegyelmet, feloldozást,
nem is adtam. Bűnöm, bűnöd lett,
szégyenem, erény.
Üldözött csavargóként
szerettelek, szerettél,
míg jött egy másik,
egy új boldogtalan
két állomás között,
hogy visszatérítsen
magamhoz, s hozzád
vezekelve megcsalástól
kijózanító megcsalattatásig.