Napfordulóim

Sarkain gubbaszt már a Föld. A vén Hold 
kiszáradt tófenék. Összegyűrődött
felhők a vásznon. Valaha enyém volt
fényostoros csíkja az árnyak mögött.

Smucig lettem, őrzöm a tegnapokat.
Túszaim ők, s hogy egy se vesszen kárba,
mint aki titokban borravalót ad,
becsúsztatom csendben Isten markába.