Seres László:
NEM SZÁMVETÉSÉRT

Nem számvetésért, 
arra várhat a sors, 
elvégzik majd mások,
nem lehetek adós. 

Nem kiterítve
hív a vég tetemre
búcsú-tósztok közt
élve eltemetve.

Nem érdemekért
lobbant a szív lámpást
vakon tapogatva,
hol átokszó az áldás.

Nem is panaszként
hull a szó a tűzre,
hogy fogyó hitem
a jövőt kibetűzze.

Se odavetett
bókért dögrováson
nem kell kincseim
magamból kiásnom.

Létemért se még,
míg számít rám Isten,
lombot ejtve rám,
hogy árnya beterítsen.

Csak elveimért,
ha a sors megbüntet
ricsajos csendben
csak azért is lesz ünnep.

Újjászületés,
-élet, vagy halál -
örök feltámadás
vágyaim tűzfalán.

Nem számít, mit ígér
tér, idő, végtelen,
s mit ad, mert engem csak
a pillanat érdekel.

Kép: Orbók Ildikó