Ezer éve

Ezer éve együtt...
hogy megtaláltalak
virágfüzérbe font
öl-melegen a nap
hűvösen az alkony
a hajnal észt-bontón
vetetlen ágyra hullt
csillagfosztó Holdon
szférák zenéjén túl
hol ég azúrja gyúlt...

Dér-lepte már a táj
és járatlan az út

Mit ígér a jövő
míg itt vagy mellettem
a lét inkasszóját
kell még rendezgetnem
bús sejtését ami
ránk szakad robajjal
nem tehetünk semmit
küzdünk kínnal bajjal
mint akit anya szült
s belekapaszkodik
a felkelő napba

S mikor hajnalodik
kiülök a fényre
magamnak álmodlak
újabb ezer évre


(Kép: Petőcz Tamás: Fényorgia)