Altass el suhanó szépség
mesélj fölém hajolva
mikor a hulló Nap és Ég
a szemfedelem fonja
légy angyal észbontó démon
nincs időm hitvitákra
hideg az éj s oly illékony
nélküled a test álma
tüzelj át jégcsatornáim
zubogó eresztékén
véreddel egy lángolásnyit
hajnalig s ne hagyj békén
míg fenn csillagok ragyognak
s szemeimre árny vetül
minden éjjel várni foglak
újra ismeretlenül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése