Add jó Uram...

Add jó Uram, hogy delente 
elcsüggedve a rekkenő melegbe'
csontig hasító, hűs kockaköveken
elküldjem hozzád éhező követem,
s némileg észt, s formaruhát bontva,
tarka-barka asztal mellé lerogyva
böngészhesse, -mit szakácsod adhat ott
korgó gyomornak- a díszes étlapot,
s mind, amit teremt fantázia-étkekkel
simogassa íny-csiklandozva hájunk,
emeljen fel magához áhítattal,
de ne döntsön le a porig azonnal
már az első betevő falattal,
s ne egymást figyeljük keserű szájízzel,
jól lakva csupán kenyérrel, vízzel
két kanál emelésnyi bátorság között,
mint a gutától szédelgő körözött
barkochbázva, hogy amit eszünk,
vajon milyen névre hallgat.
Ne kelljen bemutatkozni egymásnak
lányos zavarunkban.

Legyen egyszerű az étkünk, mint a szó,
s szárnyaló, mint a gondolat.
Mindennapi kenyerünket
Add meg nekünk ma,
és ne kergess soha tűnő délibábokat.
Csak így leszel áldott az asszonyok között.
S ne perlekedés üssön pecsétet
rossz szájízzel déli örömökön,
hogy műved fércmű, balga melléfogás.
Legyen étekműved százszor megálmodott,
rotyogó kondér mellett ezerszer átgondolt,
új erőt adó, ízletes, éltető fogás,
szakács-művészet minden próbálkozás.
Mert tudd, szárnyaszegett szárnyasod
duzzadó kebellel egekbe emel mindenkor
plecsnivel ékesített Kondér-Lovagot,
s fennkölt palacsintád csirkemájjal töltve
elhomályosítja a felkelő napot ...
most és mindörökre.

Ajánlás:
Ó Mester!
Ki sorba szedte a szót jóllakottan...
holnap újra eljön hozzád
korgó gyomorral.

Amen!