Minden a régi

Ha lehunyom a szemem,
minden a régi,
amit bezár
s foglyaként őriz
az emlékezet.
Köröttem hamvába dől
a világ.
Dühönghetsz lakópark,
pláza-orkán, aqua-sikló,
toronyház, kristályég,
roncsderbin kicsorbult táj.
Ígérhetsz szebb jövőt,
nem érdekel.
A megcsapolt múlt
értéktelen felszín
nekem.

Ha lehunyom a szemem,
ott a liget, a tó,
a pad, ahol vártál,
ahol öleltelek.
Vakká váltan ma is látom,
vonzza lelkem
az utca, a tér, a ház,
benne te, meg anyám
életre szépült vágyban,
s érzem, csillagmosolyuk
fénye rám vetül.

Ha kinyitom a szemem,
elveszítek mindent újra,
s ott állok magamban
reménytelenül...