Szótlanul

Szótlanul szeretnek ma már
visszahajló fényként.
A tükrös-asztal csipkéin
két megsárgult fénykép.
Az egyiken apám néz rám,
anyám a másikon.
Köztük vagyok még ma is ott
egy megrettent sikoly
rég elfelejtett jajszóban,
mely álmomból felvert,
míg ölre mentek egymásért,
s védtem a védtelent...
Hol egyiket. Hol másikat.
Mindkettő szeretett .
Én hoztam nekik szótlanul
békét Isten helyett.