Csak szólj

Hazudj nekem, hogy higgyem, nem csak játszol,
s megbocsájtasz a régvolt bűnökért,
ahogy én is, míg szomorúnak látszol.
Bevallom azt, ami meg se történt.

Te gondolat vagy, rejtőzködsz és sejtetsz,
én a szó csendjéből sajdulok fel,
hogy benned fájjak tovább, ha elfelejtesz
s csillagtested fényében múlok el.

Hazudj nekem, ha majd elhagyni készülsz,
mondj akármit, a szavaktól megszépülsz,
akkor is, ha csak önzőn kihasznál.

Minden szó láttat, s hogy ne vakon éljek,
szólj, de gondolataidtól védj meg,
hogy igazabb legyen minden igaznál.