Pipacsok

Emberi sors ez, jönnek egymás után,
átbújnak a Föld éltető gomblukán.
Cérnaszál testük oly táncra-szökkenő,
fenn tűzvörösbe, lenn enyhe zöldbe nő.

Szemben a széllel a hitük lesz erős,
sok senki, búvógaz közt, mint lenge-hős
talpon marad mind, meg nem törve bátran.
Lángot visznek Istenhez Nappá váltan.

(Kép: Horváth Piroska)