Vágy és szabadság

A folyók fölé fűzfákat rajzoltam 
parttól partig, harkályfészket, cizellált
aranyhalat lóra, felajzottan.
Érből kibúvó kamaszóceánt.

Hidakat, hol a meder kanyarog
völgy-borzoltan, mikor hegy hull rájuk
s kalászívben ringó puttó angyalok
táncolnak, míg a víz felett járunk.

Lábunk kagylóhéj. Itt nincs határa
a létnek. Súlytalan. Szalmavirág a
mennybolt, szirmán siklunk a tengerig.

Ostrom s megadás van minden csókban.
A szabadság a madárroncsokban
is szárnyal, ha vágyaink engedik.