Elveszetten

Kiégett fa lettél,
Megrészegít a füst.
Gyökér ujjakkal
Földbe kapaszkodsz.
A talpra álláshoz
Hit nélkül
Kevés egy élet,
Hittel...
Egy pillanat is sok.

Eltűntek a tiszta,
Csillagfényű arcok.
A szó íze megromlott
A szádban.
Hamis próféták
Tőrbe csalnak gazul,
Felmagasztalnak,
S rútul megaláznak.

Régen simogattak,
Öleltek, óvtak,
Ma gonosz szül rendet.
Néhány az ezreknek.
Bűnt bűnre váltanak fel
S az aranylázban
Ártatlanok felett
Ők ítélkeznek.

Aki jobb közöttük,
Az is csak pár tüske,
Az igazság szél-verte
Tövisbokor.
Önmagára hull
A felvert por vissza.
Hogy tisztulna meg,
Újabb hazugságokon.

Nem hisz a barátnak
Már az se, aki barát.
Nincs tiszta gondolat,
Nincs ártatlan szó.
Bolondnak tartja
A fiú az ő atyját,
S anyja ellen támad
A leány, mikor szól.

Akit ma karodba zársz,
Holnap ellenség lesz.
Házad népe is harsány
"Feszítsd meg őt!" kiált,
S ha rád törnek a romlás
Sötétbe hullt árnyai,
Akkor is hinned kell,
Hogy megtisztul a világ.