Enyészet varázsa

Szívemben zenélnek ma is...
szerelmes, bakancsos dalok.
Egyik csend, másik kiáltás.
Ölelik egymást lágyan,
lábujjhegyen jár mind,
mint aki semmiből indul,
hogy minden legyen.
Kiülnek árnyszaggató fények ,
szavak vajúdnak némán.
Búvó verssorok, felsejlő ízek
aromáit kóstolja a szám.
Sok és kevés sokszor e lángolás.

Születhet szépség, vagy szörny,
ki tudja, megfejthetetlen,
mint a bennem dúló mélység.
Hadakozik értem, s ellenem
hit, lemondás, mely köt, s enged,
mint pástra lépőt a köldökzsinór.
Megszüljem őket életre szántan,
halljam hangját s lássam,
mint tárja szét szárnyait a vágy-
vagy hamvassza magába tűz-öl,
ringassa világtalan világ,
maradjon ott meg se született
halhatatlannak magamnak
egy késői ébredéshez,
míg az enyészet
lassan ható varázsa élteti.
Az életbe úgyis belehalna...