Örök titkok

Titkok nyomát őrzi
a megrekedt idő
virágon fán
ujjaid hegyén
bármerre jársz
vibráló tűz éget
csendes ősi varázs
minden érintés
minden simogatás
a megsárgult képek
elmosódott vonalán
s te lebontanád éveid
bezárt csillagíveit
hogy lásd szívedben érezd
ami volt s rejtve van
emlékeid füstezüstjén
megalkuvás nélkül
egymásba omolva
a megkopott vásznon

Véredbe így ivódtak
ahogy a színek
a sötét lila a kékhez
halványzöld árny
az aranybarnához
formák jelfoszlányok
titkos rejtekhelyek
rég kihűlt kráterek
a múltból amit őrzöl
oldva a kor bűvöletét
a gúzsba kötöttet
s felépíted magad újra
titkos vágyakat idéz
minden visszaölelés
ami volt de holt már
holdas éjek illatát
kéred számon a sorstól
hófödte égi bércek
szikla-mély csendjét
meghitt szentélyét
az egykor vonzott
édes őrületnek
márvány-hideg égi-tűz
vetett égboltját
ami repít ha rágondolsz
hátpecsétes zár alatt
szerelmed lelki-kódját
suttogó-sejtetését
szív s ész formálta vágyban
mikor rád szabta hevét a Nap
s ébredő tűzkelyhek
visszfénye borít lángba
hallgatsz nem beszélsz
cinkos próbatétel ez
a néma fecsegés
ahogy őrzöd titkaid
s nem csak önmagadnak

Így leszel egyre gazdagabb
titokzatos mint az éj
feltáratlan ősi kristály
rejtély szenvedély mámor
lángra lobbanó égi vándor
ki önmagában bolyog
s kínjára nincs vigasz
így erősítik hited
az egymásba szédült
csillagfénykörök
álomnyi lebegés vonz
üveghegyeken túl
kamaszkori ábrándok közt
fúj riadót a szív míg ver
átveszi ütemét a test
a szeret nem szeret
hajdanvolt sikolyos tánca
szolid lányregények
összekacsintó lázadását
a megcsendesült vágyig
s hordozod génjeid
tengert rengető tisztaságát
hol simogató szelek zúgó viharok
őrzik óvják rejtik titkaid
gyermeki hittel mint hajdan volt
randevúk pásztorórák
eltévedt és hazatalált
boldog-boldogtalanságát

Köszöntsd őt
ha arra jársz ha hív ha hívod
nyiss lopva kaput
mit soha be nem zártál
őrizd tovább titkaidat
a vágyakozás keserű szomját
megédesítők csókjával
az életed meséld el nekik
mint aki csodák bűvkörében élt
hódolt neki s hódított
s ha mégis rád ismernének
valakik valaha valahol
légy büszke rá ne pironkodj
szívedre hallgass csupán
mit súg mikor mindezt
fájón letagadod