Élni vagy halni

Kezet emel rá a fenséges ember, 
egy magasabb faj büszke éke.
Nincs törvény, mely tilt, hát szeme sem rebben,
hurkot vet rá, öl nyárban, télben.

Pedig hogy vigyázta, mindentől óvta,
jól lakatta, hogy megehesse .
Összerakhatná a gyilkos tor óta,
de széthullt falatokra teste.

Lelkünkre ösztönök béklyója sújt le,
nincs választás: élni, vagy halni.
Valljuk azt, itt az erősebb jogosult lett
haláluk árán fennmaradni.

Sikonganak végig, bölcsőtől sírig,
mintha csak minket siratnának,
s mi fejet se hajtunk a kisült zsírig
disznóink vérbe hullt hadának.