Ágyunk a hold

Bíbor a mennybolt
már elalélt
fátylat akaszt rá
földig a fény
köd nyargal keblén
vad paripán
este van
érett csend
a világ
miénk a ma még
éjfél előtt
térdre hullva
míg fordul
a Föld


Jöjj ide Drágám
bújj Gyönyörűm
üstökös űrláng
kócos ölünk
ringat a felhő
csókol a szél
hogy ne legyen más
csak Te meg Én
csillag a párnánk
ágyunk a Hold
hajnalig aztán
lesz...
valahogy