Kései felismerés

Most érzem csak
elsárgult csontigazát
az intő szónak
erejét tettre-vágyón
mi lángra gyújt
félévszázadot késve
s hordom kínlódva
vívódásaim közt
a meg nem értés látszatát

Szívbontó
lélektükörré lett
anyám holt szemében
a vak világ s bolyongásom
belenézek ő néz vissza rám
alámerít súlytalanul
ördögűző karral felemel
s kitisztul e végtelen
üres szemhatár
hogy újra vele legyek
s megértsem azt
-ahogy hívőt a hitetlen-
amit ő akart régen
s én nem

Ő már rég elfelejtette tudom jól
ami volt
én meg most értem meg
ami lesz
ha azt a fényt
mi bennem lobog
mikor indulnom kell hozzá
magammal viszem