Képmutató áhítatban

Térdre hullt, sóhaja torz imádság,
Kőszirtnyi terhek közt sír a lelke.
Égre lobbanó fáklyát gyújt, lássák,
megtisztult újra mindent feledve.

Fürdik anyátlan anyaszült vérben,
elgyávultból is nemzeti hős lett,
titkokat rejt nyitott tenyerében
bűnösök közt büszkén a bűnösebb.

Képmutatás, áhítat, buzgó hit,
kacat, amit így áruba bocsát.
Pokoltól nem fél, mennyekről álmodik
s végül még Istennek is megbocsát.