Tavasz van

Tavasz van
szív-meleg
tágul az ér
forrong a világ

Gyöngyfüzéren lóg a fény
omló csóksugár
aranyesőt bont a csend
a rügybe zárt holt ág
a szív is kipattan
ébred a tó parti nád jajong
ringó teste örvénylik köröz
úszik a békanyál
áttetsző víztükör arcodon a Nap
hulló varázsgömbök szédült kábulat
ahogy visszavillan rá szépséged
fenyők ölén dermedt kék-ezüstben
megtépett roncs a tél
foga közt a hajnal kapirgál matat
ledobta halotti maszkját
régi gönceit szennyes kupacokba
és színekről álmodik
az ég márvány-kék lesz
a hóvirág tejfehér
megbarnult testén a földnek
friss vakondtúrás mozgó barikád
olajzöld foltokat csurgat ránk Isten
feszíti fénylő vásznait
s vitorlát bont a szél
méz sárga szirmokat
vörösből püspök-lilát
most tanulja a szem milyen színes a világ
ahogy kinő a rőt-szürke
narancs karmazsin skarlát
vagy bíbor sugárnyaláb
a szétnyíló írisz-kék égen
és tekeredik mint a sál
ledönt s úgy ölelkezik velünk
hemperegve a dombokon
mint a szerelmespár
hogy bele pirulunk

Itt tél volt
hosszú kemény tél
s látod mint annyi mást
ezt is túl éljük

Tavasz van
szív-meleg
csillan a bérc
vérző szőttesét teríti szét a Nap
ízekre szed egy tenyérnyi felhőn
kapaszkodunk fel újra
a ringó csempeégre
lázas homlokán tüzet lobbant
belénk kap ezernyi karmos ujja
simogat hajunkba túr s orgonát bont
lilát kicsipkézett dús fehéret
ránk csókolja illatát friss zöldjét a föld
ahogy kinő a fű alóla
és megszépül a mosoly
hallom a madárfüttyöt
trillázva az ablakokon ahogy visszaverődik
bimbózó rügyek apró levelek lombok közt
benn a szívünk mélyen
kitörölhetetlenül
mikor megfesti színes abroszát a táj
rajta ízekkel teli díszes aranytál
minden ecsetvonás
kész a menyegzőre
hol kristályfény cikázz
porcelán a csend
megszelt a kenyér
és zümmögő az ünnep

Tavasz van 
szív-meleg
szakadt inakkal fut velünk az idő
újjászületéstől elmúlásig
így érkezünk egyre közelebb hozzá
mint aki túl jutott
tűzvészen
és fagyhalálon

Tavasz van
szív-meleg
olyan