Sejtető való légy

" Mert amivel csordultig van a szív...azt szólja a száj..." ( Lk. 6:45 )

Seres László:
SEJTETŐ VALÓ LÉGY

Úgy szeretlek látni, oly tisztának téged, 
mint hegyek hűs tömlöcébe zárt ércet,
amit kéregtesttel óvnak századok.
Ahogy világra gyúrt egy őssejtnyi lét
sok milliárdból egyetlen egyként
önmagad ellen is örök lázadót.

Sejtető való légy, ne talmi látszat,
holt ékszer, dőre fény, csalfa varázslat,
hidegen csillanó frissen hullott hó.
Szívedben hordd mind, attól leszel ember,
rejtett kincsed éke ragyog legszebben,
vigaszt áraszt, mikor sírni volna jó.

Szavak villámlása légy, hogyha ez kell.
Csend, sóhaj, ima, ha a szív vezekel.
Elvetett mag másban, hogy megmaradjál.
Higgy a benned égő tisztító lázban,
ha felmagasztalnak, vagy megaláznak,
hogy több lehess mindenkor...önmagadnál.