Reinkarnáció

A gének útjai... kifürkészhetetlenek...)))

Seres László:
Reinkarnáció

Aki túl jutott már a gyermekkoron,
álmaiban mindig visszajárna.
Minden év, mit vállára rak még a sors,
juss az, mint az igavonók járma,
szívszorító teher,mint valami ünnep,
varázslat-ízű mennyei csoda,
magába fojtott eltitkolt vágyak,
mit nem árul el senkinek soha.
A tűz hajtja űzött szunnyadó vérét,
meghallgatja bölcsen, aki rászól,
s a vadon vetett mag izzó hitével
kenyeret szel a holt kalászból.
Dalok, fények kovásza sarjad benne,
fut konokul gyökértől az ágig,
gyermek lesz, majd felnőtté cseperedik
egy új élet jogán mindhalálig.
Tiszta hullámok ringatják szép szívén
rozzant sajkáját, míg túlról hív a part,
mit elvettek tőle rég a zord évek,
háncs-testén sarjanként újra kihajt,
s ha kitárja égi kapuját az Isten,
halkan éjfélt üt falon az óra,
keresi egykorvolt önmagát benne.
Így készül a reinkarnációra.