Édes örömök

Édes örömök,
kesernyés könnyek.
Repít az élet
a végtelenbe.
Időd sincs rá,
hogy visszaints közben
a felizzó csillag
fényjeleknek.

Formált a sorsod,
meg is méretett,
mikor elvett, vagy
amikor adott.
Években mérted
a szeretetet,
pillanatokban
csak a haragot.

Már korán ébredsz,
későn alszol el.
Vigyázod a fényt,
a hitet, erőt,
s ha jót teszel,
így magasztosul fel
majd Isten
ítélőszéke előtt.

Hiába lázadsz.
Szűkül a mennybolt,
az út rövidül
a csillagokig.
Az életről mesélsz,
hogy milyen volt,
s szívedben minden
megcsillapodik...