Kérdések, kétségek

Elvonulni
a vihar elől egyszerűbb lenne,
de vihar-e, ami készül
benned,
s bennem.

S tudod-e, milyen lesz az...

Önfeledt-e minden mosoly,
ha a nap ránk süt,
megbocsát-e aki békül,
vagy mímelőn kezét nyújtva
csak haragja enyhül,
s Júdás-csókkal áld meg.

Ki tudja azt...

Mitől könnyebb a szív,
mitől tisztább.
Mitől erősebb a hit,
s mitől lesz
igazabb a valóság.

Ki szárítja fel könnyeinket,
ha üldöz a sors,
s a kétség mélybe ránt.
Erény-e a küzdelem,
vagy átok,
ha a vihar csendje
alattomosan ránk hull

Kit ostoroznál,
s kit ostromolnál

Mitől derül fel
meggyötört, szép orcád,
mitől lesz kékebb az ég.
Foszló árnyak, ha lehullnak,
mondd, a harc is véget ér.
Mivé lesznek vágyaink,
s a szívünk,
mitől gyúl újra lángra.

Mikor a szerelem mérlegel,
meghal
a varázsa.

Kérdések, kételyek...

Az egyikkel meg kell küzdenünk,
a másik, mint a bukó Nap
széthull önmagától.

Hát légy jóban viharokkal is,
s ki békét ígérve elandalít,
óvakodj...
mosolyától.