Örök próbálkozás

Sorsod
-testedre szabták
láthatatlan vaskezek-
Istentől való.
Nem ereszt el.
Terhe kínlódva nyomaszt.
Nem kérész élet,
semmivé szárnyaló
ájult szélvirágzás
virágzó folyók
gomolygó vízpárái felett,
hogy életre kelj
egyetlen napra csak,
mielőtt lába elé hullnál
összetörten, mint a hit,
ha gyenge vagy.
Lelkedből kiszakadt
örök próbálkozás
minden nap,
minden pillanat,
s ha rád szűkül a fény,
hogy átlépd árnyékod,
hordozd, ahogy gyümölcsét
hordja szőlőtőn a vessző.
Életerőt tőle így kapsz,
vele fordulsz termőre,
esőben, fagyban, szélviharban,
míg láthatatlan vaskezében tart.