Bűn...tudat

Úgy vártalak, mintha csak magam
jönnék tűzviharon át ...hozzám
a járt utakon álomtalan
éjben, hogy bűnömben osztozzál.

Ne kérdezd, a kulcs megvan-e még,
lámpát se gyújtsál, ne lásson más.
Fogadj úgy, mintha árnyék lennék.
Új testben régi elkárhozás.

Hogy vétlen vagyok, mit számít az,
úgyis a vérpadra állítasz,
vagy tömlöc mélyére visszavetsz.

Ajtóm zárján mérem a rozsdát,
nyílik-e már, hozzám, vagy hozzád,
hogy tudjam azt, gyűlölsz vagy szeretsz.