Múltunk

Sodródtunk árral,
szembe széllel.
Visszavert a szív,
vérünk is kifutott.
Magunkra hagytak emlékeink
szétgurult tallérködben
szó nélkül, mint az istenek,
csak a holtak beszéltek,
míg foguk közt
megcsontosodott a csend.
Így rögzíti a múltat elménk,
nem válogat ott legbelül,
a jó, jó, a rossz, rossz marad,
mi meg szégyelljük
valaha volt kincseinket,
mintha ma született
bárányok lennénk.