Hasonszörű

Seres László:
HASONSZŐRŰ

Elbitangolt,
így hozta a sors.
Megállt a föld,
éj borult rám.
Világgá ment
a kis bozontos
-hasonszőrű-
kölyök kutyám,
ahogy én egykor
egy kis örömért
tavaszt-váró
gyötrő vágyban.

Letépte
a szerelem örvét
magáról,
csak ment, ment
ösztöne után
élőn s holtan
a kis hálátlan.
Rám se vakkantott.

Szívem mélyén
iazán
nem is fájt,
szinte boldog voltam,
amiért...
itt hagyott.