Zeng a nóta

Seres László:
ZENG A NÓTA
(Sorkatonai emlékeim Hűvösvölgyből)

"Előkelőek nem vagyunk..." **

Ezt zengte hadban az ajkunk.
Dac szülte láz vitt, hol csizmáink róták
bűvköreit a placcon, hogy vért izzadtunk,
s az őrmester dühe sose csillapult,
üvöltözött, mint akit tép a köszvény,
-megtörni mégse tudott minket ez őslény-
fújtuk vigyorral a rebellis nótát.

"És pénzünk sincs elég..." **

Nincstelen nemzedék.
Válunkon tizennyolc év súlya feszült,
suhancálom, csipkézett csillag-csatatér,
pléhbögrék, lőporszag, lógó holdkaréj.
Béklyót vájt testünkbe vajúdó hadunk.
A múltba nézéstől már kijózanult,
a jövőbe meg belerészegült.

"Sőt gyakran jól se lakhatunk..." **

S mégis rendet vágtak rajtunk,
elviseltük, hogy orvul törjenek ránk
dübörgő föld öléből, s Fel! Támadtunk...
Téli fagyban égtünk, nyárban megfagytunk.
Nem fájt, a seb beforrt, csak lelkünk vérzett.
Az hullt térdre, ki ránk bűnjelet vésett.
A kő ellenállt, hegynek hitte magát.

"De új világot építünk mi..." **

Nem kell félni, -mondták- se tűrni,
gyáván meghátrálni egy-egy arasszal.
A dúsan ránk tört rosszat kell legyűrni,
hogy a kurta jónak lehessen örülni,
s talpra állni ott, hol a sors ránk számol.
A haláltól se kéri senki számon,
égzengéssel jön, vagy csendes malaszttal.

"És ez a legszebb mesterség..." **

Meghalni, hogy megszülethessél
a völgy ölén, hol ma is zeng a nóta,
az átkozott dal, mit beléd vésett hited,
s a kopott kövek őrzik lépteidet,
élj bárhol, Fokföldtől a Duna partig,
mindegy, alkonytűz éget, vagy hajnalpír,
ha indulnunk kell, mint rég. Tüzér módra.

( ** Idézet "Előkelőek nem vagyunk" mozgalmi dalból. )