Várakozás

Szemed tükrében különös fény gyúl most.
Ki lobbantja lángra, ne is kutasd.
Hangod elcsuklik, mintha nem is várnád,
hogy kedves legyen, ha megérkezik.

Ne nyiss ajtót se, szívedet tárd ki csak,
s ha megszomjazik bonts pezsgőt neki.
Érezze megbecsült vendég lesz nálad,
ha kitart melletted mindhalálig.

Volt jó pár éved, mely tűzviharral jött,
s volt, mely dermesztőn, mint a szótlanság.
Zajos közönyök petárdás csendjét
ígéret földjeként hintették rád.

S a többi, amit már számba sem veszel,
fennmarad, ahogy a csillagos ég.
Hogy fényesebb, vagy halványabb, már mindegy.
Benned ragyog az az egy. Az érkező.

(2015 december 31)