Nem történt semmi

Nem történt semmi,
csak leült a köd.
Túl erős volt fényed.
Feledtem mindent,
mi régóta bánt.
Simogató kezet,
pofont, öklöt,
hús-vér szavakat,
ájtatos imát.
Virágba zárt reményt
metszetten, széltől
felkavart szirmokat
felsajdult könnyeket
galádul a sorstól.
Könnyűvérű nők gyors
galambszárnyalásait,
kora hajnali kapunyitást.
Lépcsőházi lopott ölelést,
mely mennybe vitt..

Nem történt semmi,
csak este lett újra,
mint minden nap,
ahogy szokott.
Szívemben parányi
mécsesek gyúltak,
biztos pontok, útvesztők,
megszenvedett tévedések,
hogy lássam vert seregeim
szétszórt osztagait,
s felmentsem magam,
az újabb bevetések előtt.

Nem történt semmi,
csak a vágynak forró teste lett.
Magához ölelt egy rebbenésnyit,
úgy vitt karjában, mint kisdedet,
mint egymáshoz hangolt
kristályhangszereket
kínok közt születő dallamvarázs,
mint éji fohászt, feloldozó csendet
a kimondott tiszta szó.
S tűrtem a sors minden áldását,
mely lelkemen átjárt gyanútlan.

Nem történt semmi,
csak halálba vitt a szerelem.
Pedig ott se voltál velem.

TetszikHozzászólás