Kinyílt ököl és bezárt tenyér.
Kivetkezik magából
csontig a világ.
Egyszer üt,
másszor simogat.
Husángcsend kalácszajban,
a fákon szilvakék álom.
Kivetkezik magából
csontig a világ.
Egyszer üt,
másszor simogat.
Husángcsend kalácszajban,
a fákon szilvakék álom.
Megbékélt, holt akták közt
nyugszik csak a lélek.
nyugszik csak a lélek.
Kitárja ajtaját a múlt,
az agy rozsdáll,
befogad,
kihagy.
Ajtónálló se kell már.
A titok szabad préda,
hallgatni nem tud, feltárul
s ha szól, magára se ismer.
Nincs senki, aki higgyen,
nincs, aki reméljen,
mi volt,
mi van,
mi lesz.
az agy rozsdáll,
befogad,
kihagy.
Ajtónálló se kell már.
A titok szabad préda,
hallgatni nem tud, feltárul
s ha szól, magára se ismer.
Nincs senki, aki higgyen,
nincs, aki reméljen,
mi volt,
mi van,
mi lesz.
Megvakító varázslat.
Úgy történt minden,
ahogy akarjuk azt,
hogy megtörténjen.
ahogy akarjuk azt,
hogy megtörténjen.
(Kép: Internet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése