Virágok

Valahol mindig tavaszodik...)))

Seres László:
VIRÁGOK

Anyám virágokról álmodott,
szívében őrizte a tavaszt.
Hiába süvített jeges szél
hóba hullt zörgő ágak alatt,
s hordta be az ablakrésein
zord ezüstjét a morcos télnek,
arcán színes rózsák gyűrődtek
álmodozón, mikor felébredt.

Kötényben hozta reggelente
dermedt kézzel tiszta illatát,
s úgy nevetett, akár egy gyerek.
Lerázta rólunk a zúzmarát,
s a felnyikorgó öreg ágyon
velünk táncolt a hópihe had.
Kereste a négy kölyöklábat
a meleg nagykabátok alatt.

Ki törődött ott jéggel, faggyal,
csillagszemét a menny csókolta,
virágtestével fölénk hajolt,
összefogott egy csokorba,
s már mesélte is, szép a reggel,
friss hó hullott a Körös-gátra
s kinyílott az ablakban Isten
kristályba lehelt jégvirága.

Keresem őt az első hóban,
hol fagy gyötör, vagy éget a láz,
merre lehet, s hol a vad folyó.
Hol az utca, a kis tér, a ház,
virágai csillagokká nyílva,
amit örök fényben álmodik,
járjon a világon bárhol.
Valahol mindig tavaszodik.