Álmod könnyű volt

Egymásba dőltek a fellegek.
Valahol kivert kutya csaholt.
A hajnal is beleremegett,
karjában csontig fagyott a hold.

Szél zizzent, a fény bekönyökölt,
vér pezsdült hulló tűz aranyán.
Félig ébren párnáim fölött
őrzöm az éjt, aludj még Anyám.

Úgy vigyázom mozdulataid,
mint jégpáncéljukat a hegyek,
mit kelő nap tüze alakít.
Meglopom álmod, hogy veled legyek.

Messze jársz most, haza vitt a vágy.
Három nap veled, amíg itt vagy,
Mindenem. Neked fájó hiány.
Szülőfölded csak otthon ringat.

A hajnalt várod nap-nap után.
Mégis, míg vagy, gyermek leszek én
kamasz-hittel, félszegen, sután.
Ifjúságom újra visszatér.

(Kép: Internet)