Ajándék ez

Van-e ajándék,
miért nem kell tűzben égni
rügybe lobbant testtel,
csak elfogadni a sors kegyét
izzó remegéssel,
mely termékeny öledbe hull,
mint égi áldás, mennyei manna.
Elég ajtót nyitni előtte,
mikor jön a fénylő Szellem.

Mert ajándék az élet,
amit kaptál, minden más,
amit vágy, erő, értelem szül
s a sors formál, kihívás csak,
próbára bocsátás a földön,
hogy küzdj, alkoss, teremts,
de dönts, mikor ha döntened kell,
ne csak mérlegelj.

Könnyeket kaptál és mosolyt,
mint annyian, válassz, mire mész vele.
A mosoly megrészegít,
ha túlárad csillámló patakja
s szétfolyik arcodon.
A könny útnak indít,
mint aki viharba került,
hogy hazaérj
és szeress.

Most itt állsz,
hogy rajtam kérd számon
mindazt, amit erőm felül
tettem eddig érted,
-magam ellen-
de mégis magamért.
Okokat keresel
fénylő bércek felett,
hogy mélybe ránts,
mintha én lettem volna
utadba került zátony,
hogy tengereken át sodródva
értem kockázatot vállalj
darabokra törve.

Most mégis belém kapaszkodol,
hisz oly messze még a part
s végtelen a kéklő magasság.

Látod, ajándék a harc is.
Vállalnod kell. Mi mást tehetnél.
Erőd véges, mi Istenhez emel,
s addig küzdened kell, hogy tovább élj.
S nem csak értem, önmagadért,
míg megcsendesül a lázadó szív.

Mentőövet dob eléd a sors
még egyszer.
Utoljára

Rajtam megpihenhetsz.

(Kép:J.M.W. Turner: Hajótörés)