Nők, virágok

Naponta körbevesznek a nők,
mint sziklakertet a virágok.
Kőszirtnyi sejtjeim közt őrzök
kék zuzmókat, meg zöld mohákat.

Nem kellenek az orchideák,
violák, pálmák, liliomok.
Gyökértelen csalfa ideák,
könnyet ejteni értük nem fogok.

Az vonz, aki szívemben marad.
Szépsége nem égi fénybe vész.
Belém ivódik, mint friss harmat
a földbe, s velük leszek egész.

Futó cserjéim gyöngye véd meg.
Zuzmók emésztik el testemet.
Belőlem táplálkoznak, én meg
velük oltom szomjamat, éhemet.