Kanálcsörgésban

Szerethetnél is, amikor meggyötörsz,
s oktalanul kínoz minden szavad.
Türelmemhez mért hamiskártyás trükk
megjátszott hirtelen haragod,
tűzokádó táltos fáradt habverése,
én meg egyensúlyozok idegszálaim
húrján, mint egy féllábú kötéltáncos,
s megosztott szívvel tanulok sírni
észrevétlen benned, hisz ezt várod el.
Fájdalmad felét vállalom magamra csak
a bocsánatkérés pislákoló jeleként,
-az igazit amit elrejtesz előlem-
hogy összetörve is veled legyek
minden félrevert szívdobbanásban.