Kései vetés

Őszi lombhullás, fogyó hold-harangok.
Süppedt avarba búvó-nászi ágyak.
Elhamvadt tüzek pilledt-arcú fagyok.
Nem hiszek többé se télnek, se nyárnak.

Csak annyit érzek, valami hiányzik
szomjas föld-szívemből, mikor felsajog.
Tudom, akit anya szült, mind hibázik.
Kevés az időm, hogy megbocsássatok.

Vezekléseimért szűkös az áldás.
Ki ad hitelt a kései vetésnek.
Hát eljátszom -ó sors- a hamis kártyást,
hogy emeld tétjét a majd-lesz termésnek.