Csodahit

Valaha hittem benne
a hit csodákra képes
sőt tetszelegtem neki
-szelíd mosoly bilincselt le,
mint egy első áldozót-
s boldoggá tett
hogy általa vesédbe látok
túllépve lelki korlátomon
úgy alakítom általa sorsom
ahogy én akarom
mely vasmarokkal
összefog veled

Már nem loholok utánad
követve téged Édes
nyomtalanul hogy merre jársz
ha nem vagy nálam
vagy későn érkezel meg
míg lélegzet visszafogva várlak
elébed se megyek mint rég
követve téged araszoló féregként
meg-megállva a túloldalon
visszabámult üveges szemekkel
fénylő kirakatokon át
magamra

Elfogadtam mentség nélkül
minden indokod
fel is oldoztalak
hisz bíztam benned s hitem
erőssé tett nem vakká
mondtad ne félj s ne félts
kettőnk közt nem lehet titok
nyíltan teszem azt amit látni
s hallani akarsz

Amíg hittem...
a hit csodákra képes
vesémbe láttál te is nekem
-nyíltan bevallhatom-
te tudtad egyedül
a csodához hit se kell
míg egymásért élünk
mert a csoda te vagy
s én vagyok

Csoda...hogy vagyok